A Korán 39:8 — A Tömegek (Al-Zumar)

Amikor az ember bajba kerül, könyörög az Úrért, őszinte hódolattal. De amint az Úr megáldja, elfelejti az előző könyörgést, bálványokat állít fel Isten mellé, hogy elterelje másokat az Ő útjáról. Mondd: "Élvezd a hitetlenségedet ideiglenesen; a poklot választottad."

[39:7] Ha nem hiszel, ISTENnek nincs szüksége senkire. De nem szereti látni, amikor szolgái rossz döntéseket hoznak. Ha úgy döntesz, hogy hálás leszel, örül neked. Egyetlen lélek sem viseli egy másik lélek bűneit. Végül az Úr előtt tér vissza a tiéd, majd mindent tudatni fog veled, amit tettél. Teljesen tisztában van a legbelső gondolataiddal.

[39:9] Nem jobb azok közé tartozni, akik éjszaka meditálnak, leborulnak és fennmaradnak, tudatában vannak a Túlvilágnak, és keresik Urukként való irgalmasságát? Mondd: "Egyenlők-e azok, akik tudnak, azokkal, akik nem tudnak?" Csak azok figyelnek, akik értelmesek.