Melléklet 37, Büntetőjog

Melléklet 37

Bűnügyi igazságszolgáltatás

Ha egy tolvaj ezer dollárt lop el tőled, és börtönbe teszik, mi lesz a te részed? Ha a tolvajnak van felesége és gyermekei, mi az ő bűnük? Miért lennének megfosztva az apjuktól?

A Korán megoldja ezt a problémát, valamint azokat a problémákat is, amelyek a mai világban elterjedt büntetőjogi rendszerekkel kapcsolatosak.

Az Egyenlőség törvénye [2:178-179]

A Koráni büntetőjog szerint az elítélt tolvajnak, aki ezer dollárt lopott tőled, addig kell dolgoznia neked, amíg teljesen kifizeti a veszteséget, valamint az esetleges kár és kellemetlenségek költségeit. Ugyanakkor a tolvaj ártatlan felesége és gyermekei nem lesznek megfosztva a családfőtől, és az drága börtönrendszer megszűnik. Az elzárás kegyetlen és embertelen büntetés, amely minden érintett számára haszontalan volt.

A tolvaj kezét, ellentétben a közvélekedéssel, nem vágják le. Hálásak vagyunk Istennek iránta való kegyelméért és a Korán matematikai csodájáért, most már tudjuk, hogy a tolvaj kezét meg kell jelölni. A tolvaj kezének megjelölése szerepel az 5:38-ban. A szúra és versszámok összege 5+38 = 43. A másik hely a Koránban, ahol "a kéz levágásra kerül", a 12:31-ben található. Itt látjuk az asszonyokat, akik annyira csodálták Józsefet, hogy "levágták" kezüket. Nyilvánvalóan nem vágták le kezüket; azt senki sem tehetné meg. A szúra és versszámok összege 12+31=43, ugyanaz az összeg, mint az 5:38-ban. Ez matematikai megerősítést ad arra, hogy a Koráni törvény a tolvaj kezének megjelölését írja elő, nem pedig levágását. További matematikai megerősítés: 19 verssel később, a 12:31 után, újra láthatjuk a "kezének levágását". Az iszlám (Alá alárendelése) büntetése az egyenértékűségen és a társadalmi nyomáson alapul (2:178, 5:38, 24:2).

A "Hadith & Sunna" néven ismert káromlás bevezette a megkövezést a házasságban élő házasságtörők büntetéseként. Ez nem Isten törvénye. Ahogy az 24:2-ben is szerepel, az házasságtörés büntetése a nyilvános korbácsolás; szimbolikus száz ostorcsapás. Ahogy fentebb említettük, az alapbüntetés a társadalmi nyomás és a bűnös megszégyenítése. A nyilvános korbácsolás ezt a célt éri el.

A gyilkosság ügyében a Korán határozottan elveti a halálbüntetést (2:179). "A szabadért a szabad, a rabszolgaért a rabszolga, és a nőért a nő" (2:178). Az emberek sokasága az emberi gonoszság és igazságtalanság miatt még elképzelni sem tudja, mit mond ez a koráni törvény. Nem hajlandóak elfogadni a világos rendelkezéseket, miszerint szigorú egyenértékűséget kell betartani - ha egy nő megöli egy férfit, vagy egy férfi megöli egy nőt, vagy egy rabszolga megöli a szabad embert, vagy egy szabad ember megöli a rabszolgát, a halálbüntetést nem lehet alkalmazni. A Korán azt részesíti előnyben, hogy a gyilkos kárpótolja az áldozat családját. A gyilkos kivégzése nem hozza vissza az áldozatot, és az áldozat családja sem profitál a gyilkos kivégzéséből. A kárpótlásnak azonban elegendőnek kell lennie mások elrettentésére. Az iszlámban (Alávetés) az áldozat és/vagy az áldozat családja az ítéletalkotó minden bűncselekmény esetén; ők döntik el, mi legyen a büntetés a Koránt ismerő személy felügyelete alatt.