Függelék 10, Isten a többesszám használata

Melléklet 10

Az Isten használata a többesszámú igeidőben

Az angol nyelvterületen, ahol a trinitárius tanítás elterjedt, néhány embert lenyűgöz az, ahogyan az iszlám szent könyvében, a Koránban Isten a többes számú alakot használja. A Korán egyértelmű üzenete, ahol semmilyen kompromisszum nincs, az, hogy "AZ ISTEN EGY" (2:133, 163; 4:171; 5:73; 6:19; 9:31; 12:39; 13:16; 14:48, 52; 16:22, 51; 18:110; 21:108; 22:34; 37:4; 38:65; 39:4; 40:16; 41:6; 112:1).

Amikor az Mindenható az első személy többes számot használja, az mindig más entitások, például az angyalok részvételét jelzi. Például ennek a Koránnak a kinyilatkoztatása az angyal Gábriel és a próféta Mohamed részvételével történt. Ezért van jelen az első személy többes szám használata a 15:9-ben: "Mi kinyilatkoztattuk ezt az írást, és mi fogjuk megőrizni azt." Az itt használt többes szám egyszerűen azt tükrözi, hogy az angyal Gábriel és a próféta Mohamed részt vettek a Korán átadási folyamatában.

Egy másik példa az élet leheletének befújásával kapcsolatos Ádámba és Jézusba. Ádám teremtése a mennyben történt, és Isten közvetlenül belé fújta az élet leheletét. Ezért az első személyes egyes számú alakot következetesen használják: "Belé fújtam Ádámba a Lelkemből" (15:29, 38:72). Jézus teremtése viszont a földön történt, és Gábriel vitte Isten "szavát" Máriához. A többes számú alakot következetesen használják Jézus teremtésére utalva (21:91, 66:12).

Amikor Isten közvetlenül beszélt Mózeshez, angyalok közvetítése nélkül, láthatjuk, hogy Isten kizárólag egyes számban beszél: "Én vagyok Isten. Nincs más isten rajtam kívül. Csak engem imádj, és tartsd meg az előírt imádságokat (Salat) emlékezetemre." (20:12-14).

Amikor Isten imádata kerül szóba, mindig a egyes számú igeidőt használjuk (51:56).